Ne szólj! Hagyd, hogy most a csend meséljen.
----------------------------------------------------------------------------------
|
Játsszuk, ami nincs, ami volt,
játsszuk, ami nincs, ami lesz.
Poklot s mennyet, hol a holt
közel érzi magát földijeihez.
Földet, hol a menny s a pokol.
Játsszuk meg a Nap meg a Hold
ragyogását - játsszuk, ahol
játszanunk adatott.
Légy élő, a jövőt sose félő,
akár az időt a halott.
***
Játsszunk, az idő amíg enged.
Játsszunk jámborka türelmet.
Játsszunk dugvást belenyugvást,
játsszunk, ha tudunk, ha tudunk, mást,
játsszunk e megunt
golyóbison éteri álmot,
örökös zeniten a megállott Napot.
Játsszunk, ha tudunk.
/Szilágyi Domokos: Játékok/
------------------------------------------------------------------------------------------
Mi lenne, ha…
mi lenne, ha nem lenne fény,
se rosszaság, se erény,
ha az idő se múlna,
ha ész, költészet se volna.
mi lenne, ha úgy döntenél,
hogy inkább nélkülem élnél,
s az életedből teljesen száműznél.
mi van, ha tévedek,
ha se vers, se ének
nem teheti jóvá vétkemet,
s nem nyithatja meg többé szívedet.
mi lenne, ha úgy döntenél,
hogy inkább nélkülem élnél,
s az életedből teljesen száműznél.
jóóóóó, hát rendben,
vegyünk egy mély levegőt,
s tartsuk a tüdőnkben,
jóóóóó, hát rendben,
ha ki se próbálod, nem tudhatod milyen.
jóóóóó, hát rendben.
minden lépés, amit teszel
legnagyobb tévedésed lehet –
megcsúszhatsz, vagy eleshetsz,
de kockázat nélkül nem élhetsz.
mi lenne, ha úgy döntenél,
hogy inkább nélkülem élnél,
s az életedből teljesen száműznél.
jóóóóó, hát rendben,
most ugorjunk félre szépen,
jóóóóó, hát rendben,
ha ki se próbálod, nem tudhatod milyen.
jóóóóó, hát rendben.
jóóóóó, hát rendben,
most ugorjunk a mélybe, a szívünkbe,
jóóóóó, hát rendben,
Isten hozott a sötétségben.
/Coldplay: Fix you.../
Ránts ki a tömegből,mosd le arcom
Szelidítsd meg minden kudarcom
Hazudd azt,hogy bárhova elviszel
Akkor is ha Magadnak sem hiszed..
Utána,majd súgd a fülembe,
Hogy senkivel sem olyan jó,mint velem
És együtt nevessünk rajta
Milyen szörnyű az életem.
Ha majd a reggel a tegnapra rátapos
Legyél egy kicsit bánatos
Hagyj egy levelet a kihűlt helyeden
"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket
és
elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem,hogy védelmet nyújtsak,és nevettem,mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek,de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is,hogy szerettek,de én nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól,habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget,de volt,hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!
Sírtam zenehallgatás,vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhítam valakit,csak azért hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly,hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem,meghalok a vágytól és féltem,hogy elvesztek valakit,aki nagyon fontos számomra(a végén mégis elvesztettem)!
De túléltem!
És még most is
ÉLEK!
Az életet nem csak túléltem....és Neked sem ajánlom,hogy ezt tedd..
ÉLJ!!!
A harcba elszántan kell menni,
az életet szenvedélyesen átölelni,
Emelt fővel veszíteni és merészen győzni,
Mert a világ a bátraké és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz,hogy jelentéktelenné váljon!"
(Chaplin)
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre,fényre,ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot szemére.
Tanulj könnyet,sebet,jajt szeretni:
Valakinek embernek kell lenni!