Szeretni és szeretve lenni

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz..., aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében."

"Kicsi rózsabimbó,
élted hajnalán
szunnyadozz csak párnád
hófehér haván.
Ringat jó anyácskád,
ezer gondja van rád,
féltő szívvel virraszt
sok-sok éjszakán. 

.--.-.-............................................................................................................--..-


"Megjöttem, itt vagyok, éppen körülnézek,
s egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
 segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam,
 Apa pocakjára odafektet lágyan.
 Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével simogatja bőröm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őröm.
Olyan jó így együtt, feküdni az ágyban, Anya pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, hálásan köszönöm csendes születésem."



---------------------------------------------------------------------------------------------


Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek, S egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek, Gondolatban  Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, Hálásan köszönöm csendes születésem.

--------------------------------------------------------------------------------------

Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek, S egy ismerős szempárt megismerni vélek.

Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.

S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, Apa pocakjára odafektet lágyan.

Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.

Meleg tenyerével símogatja bőrőm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.

Megpihen a test és ünnepel a lélek, Gondolatban  Anya festett ilyen képet.

Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Mama pocakjában ilyen álmot láttam.

Békés biztonságban indul földi létem, Hálásan köszönöm csendes születésem.

----------------------------------------------------------------------------------------

"Még emlékszem az első tétova mozdulatodra.
 Fáradtak voltunk mind a ketten,
mert megszülni és megszületni egyaránt nehéz.
 De te megengedted, hogy elszakadjak testedtől,
magadhoz öleltél, hogy érezzelek.
 Mohón kerestem az életerőt, melyet nekem tartogattál,
 hiszen már kilenc hónapon keresztül erre készülődtünk.
 Jó volt hallgatni szíved dobogását,
 jó volt a nagy munka után csendesen megpihenni ölelő karodban.
 Tudom, sokszor Te is fáradt voltál, néha majdnem feladtad,
 de az én létezésem erőt adott. Akkor is a legszebb
ha te nem így érezted, mert olyat adtál Nekem,
amit soha senkitől nem kaphattam volna.

--------------------------------------------------------------------------------------------

"Ha elölről kezdhetném a gyermekem nevelését,
 fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
 Példálózás helyett példát mutatnék.

 Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
 Nem a nagyokost játszanám, hanem okosat játszanék.
 Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról."
 (Diane Loomans)

-----------------------------------------------------------------
Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!
---------------------------------------------------------

"Megjöttem, itt vagyok, éppen körülnézek,
s egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
 segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam,
 Apa pocakjára odafektet lágyan.
 Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével simogatja bőröm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őröm.
Olyan jó így együtt, feküdni az ágyban, Anya pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, hálásan köszönöm csendes születésem."

--------------------------------------------------------------------------------------------

Nagy Katalin:
Egy pólyás meséli...

Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.

Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.

De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...

Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.

Azóta én is örülök, hogy megszülettem
----------------------------------------------------------------------------------------------

Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 14
Heti: 23
Havi: 299
Össz.: 106 302

Látogatottság növelés
Oldal: Babás versek
Szeretni és szeretve lenni - © 2008 - 2024 - mydream.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »